Idézetek:

Fél a tűtől.. - mormolta Edward magában, és a fejét csóválta. -Egy szadista vámpír, akinek feltett szándéka, hogy halálra kínozza... ugyan kérem, az nem probléma, rohan találkozni vele... Viszont egy infúzió, ugye... 

                / Edward/

És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lehunytam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
Micsoda buta bárány! - sóhajtottam.
Micsoda beteg, mazochista oroszlán!

   Edward/Bella

Három dologban teljesen biztos voltam. Először, hogy Edward vámpír. Másodszor, hogy lényének egyik része - bár nem tudtam, menynire képes uralkodni felette - a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé.

      /Bella/

"- Nem - folytatta. - Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni! - és azzal újra két keze közé fogta az arcomat.
   Elakadt a lélegzetem.
   Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon.
   Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.
   Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.
   Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.
   Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.
   A vérem for.rni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim görcsösen túrtak ahjába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.
   Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.
- Hoppá! - leheltem.
- Az nem kifejezés!"
                 /Bella & Edward/